Kezdjük akkor a szöveggel. A sok-sok szöveggel. Amit annak idején azért irkáltunk össze, hogy valahogy kitöltsük 10 pontos betűvel azt a rémisztően nagy, 1024 x 768-as területet!

Aztán a terület csúnyán elszállt, lett belőle 4k és még nagyobb felbontás. És valahol ebben a fejlődéstörténetben valakiben elpattant egy szál, és azt találta mondani, hogy ebből elég, ezt többé nem fogjuk szöveggel feltölteni. Hanem akkor mivel? Képpel!

Az első fecske, aki nagy bátran HD méretű képeket küldözgetett ki a weblapjával a világba, a Microsoft volt, azon belül is a Bing. Volt is nagy csodálkozás! Hát ezt meg hogy képzelik? 200 k-s kép egy weblapon? Te jó ég! Mondjuk a fehér betű jól mutat rajta, az kétségtelen.

És nincs betű, szinte egy darab sem! (Oké, a nó-betű mozgalomnak nem a Microsoft az élenjárója, hanem a Google, akiknek a keresőlapján soha nem volt egy árva felesleges betű sem.)

Ekkor azonban felmerül a kérdés, hogy ha valaki egy meglévő weblapot szeretne átrángatni a XXI. századba, mit csináljon a rengeteg betűvel, ami az évszázadok alatt felgyülemlett?

Törölje.

Az a helyzet, hogy annak a sok rizsának az új kinézetben nincs helye. Át kell szokni a Twitter-gondolkodásra, ami hosszabb, mint 160 karakter, az kuka. Úgysem olvassa el senki. Mármint ha az egy termékhez tartozik. Blogot még olvasnak talán az emberek, de sűrűn teleírt termékweboldalakat biztosan nem.

Na ennyi betű most ide is elég. Folyt. köv.